Szomorúságában is szépséges,meghitt karácsony

Nem gondoltam,hogy az idei karácsonyunk ilyen szép lesz.Családi elvonuláson voltunk Verőcén.Úgy gondoltuk,hogy az első Keresztapu nélkül töltött karácsony talán egy kicsit kevésbé lesz fájdalmas,ha kiszakítjuk a megszokott helyszínről.Anyukám főnöke nagyon kedves volt,és felajánlotta nekünk a házát.Az eredmény pedig mindannyiunk álmait felülmúlta.Ennyire meghitt,szeretetteljes ,békés karácsonyt nem is mertem remélni.Persze nagyon hiányzott nekünk Balázs,de a kis ház szenteste fájdalom helyett szeretettel telt meg.A jókedvről pedig Marci gondoskodott.Mindenkihez bújt,mindenkit elhalmozott a szeretetével.Sikongatott az ajándékok láttán,nem tudott betelni az új játékokkal.Az idő lehetett volna jobb is,de így is tudtunk hattyúkat etetni a dunaparton és kutyusokat sétáltatni.És nagyon jó volt együtt kelni,együtt feküdni.Bepótolhattuk végre az Apahiányunkat is,Apa pedig kényszerpihenőre ítéltetett,mivel itt akárhogy is próbált volna,nem tudott tevékenykedni.

Nagyon jól éreztük magunkat,és alig várjuk a nyarat,mert akkor itt tölthetünk egy hetet.
Apa katonának öltözött:)