2007. április 6., péntek

Kezdetek


Mire hazajöttünk a kórházból Apa a következőkkel szerelkezett fel:egy pár füldugó,és egy olyasféle fejhallgató,ami a repülőtéren van a bácsiknak,akik a repzajokat irányítják a világítós botokkal.Mami vinnyogva nevetett,amikor meglátta.Én tudtam,hogy nem lesz rá szükség.Már a kórházban is az összes bácsi engem akart hazavinni a saját gyereke helyett,mert nem hallattam sokat a hangomat.Ez alól egyedüli kivétel az öltöztetés volt.Na azt nem komáltam.Egyébként,ha teljesítették akívánságaimat,nem borzoltam sírással alattvalóim idegeit.Így az első időkben kedvenc elfoglaltságaimnak az alvásnak és a cicizésnek éltem.Cicizni Apa testi fogyatékosságát figyelembe véve csak Mamin tudtam,de alvásra Apa mellkasa is tökéletes helynek bizonyultEzeket a tevékenységeket néha felválltva,néha egyszerre űztem(mert a legjobb cicivel a számban aludni.

2007. április 5., csütörtök

Megszülettem!


2007.Március 31-én születtem az István kórházban.Mami és Apa éjfélkor nyugovóra tértek.Egy órakor a következő beszélgetés zajlott a szüleim között:
-Ati,ébredj!Megyünk a kórházba!(Mami)
-Milyen kórházba?(Apa)
-Hát szülni!!!(Mami)
Ezután az Apukám a másik oldalára fordult,és aludt tovább.Mami még teát és szendvicseket gyártott,ellenőrizte,hogy minden megvan-e,majd újra próbálkozott Apánál.Ezúttal kicsit határozottabb volt,és ez hatott.Apa vezetett,de a Mami útközben folyamatosan tájékoztatta őt a gázpedál helyéről és működési elvéről,mert semmi esetre sem szerette volna,hogy a kocsiban bújjak ki belőle.Hajnali 3ra végre beérkeztünk a kórházba,ahol elfoglaltuk az alternatív szülőszobát.Megjött Erika a dúlánk,és Évi a szülésznő is.Ezután Mami engedélyt kapott a kádban való lazulásra,ami nagyon jól esett neki.Apa eközben a kád mellett guggolva próbált aludni,de Mami résen volt,és jó nagyokat szorított a kezén,amikor gyanúsan elernyedt.Ezután a doki bácsi azt mondta,hogy használjuk ki a gravitációt.így maminak sajna ki kellett jönnie a pancsibólEzt legjobban Apa bánta,mert ezután egy nagy labdán üldögéltünk,és Apa volt a támasztékunk.Aztán nemsokára elfoglalhattuk a szülési pozitúrát,és Mami- Apa legnagyobb örömére- a nagy franciaágyat választotta.Apa azt hitte,hogy vége a megpróbáltatásainak,de most jött csak a nemulass.Szegénynek több kézcsontja roncsolódott,mire 7 órakor kibújtam Mamiból.Körülnéztem,és mivel én egy hős vagyok nem is sírtam.Rátettek Mami hasára,és utasították Apát,hogy vágja el a köteléket köztünk.Apa válasza(:ÉN????) elég ijedten hangzott,de végül csak elválasztott az Anyukámtól.Ezután még 2 órát pihenhettem a mami hasán,mielőtt felköltöztettek a lakosztályomba.Mindent összevetve,az Apukám nagyon ügyes volt és jól megdolgozott a világrajövetelemért.Büszke vagyok rá!
Lilypie 3rd Birthday Ticker