2008. december 20., szombat

Én és a távirányítók.


Amióta saját akarattal rendelkezem sokszor kerülök bajba.Ezekért a bajokért néha a távirányítók a felelősek.Mert ott vannak .Mindenhol.És csábítóak.És csak arra várnak,hogy lecsapjak rájuk és eldugjam,ledobjam,kapcsolgassam őket.Biztos emlékeztek még az ominózus hangfalas esetemre.Na most más történt.Összefogtam e kezemben három távirányítót,és Mamiék háta mögött besétáltam a fürdőbe.Aztán szépen belehelyeztem a kádba az egyik távirányítót,és ezt terveztem a többivel is,de Mami autóversenyzőket megszégyenítő reflexszel odaugrott és kikapta a kezemből a maradék darabokat.A bibi ott volt,hogy akádba éppen eresztődött a pancsivizem:)A "tátító"-t Apuci szédszedte és a radiátoron kistzárította.Igaz,hogy az első használatnál csak a 4-esés 44-es csatornát tudták nézni a szüleim,viszont azt felválltva.Bárminemű nyomogatás nélkül.Mert a távirányító önállósította magát,és kapcsolgatott:4-44-4-44.Nekem tetszett:)
Ja,bocsi a régi képért,de mostanában túl gyors vagyok,ha ilyesmi kerül a kezembe:):):)
Lilypie 3rd Birthday Ticker