2010. március 8., hétfő

Nőnapra...

"A gyerek csodálkozik, hogy anya ideges. Apa is csodálkozik. Nagy borjú szemekkel bámulnak. Hát hogyne lennék ideges?? Idegen nő les a tükörből!! Ez a véglény, akit látok. . . . ez kizárt. . . ez nem én vagyok.
Kisfiam, menj arrébb, apa, zárom az ajtót, hagyjatok itt a fürdőszobában egyedül elmélyülni a reménytelenség tengerében. Kifelé!! Komoly számvetés előtt állok. Valahol elvesztem. Valahol elhagytam azt a tündöklő, tökéletes, feladatait messze túlszárnyaló, gondjai fölött könnyeden átsuhanó, problémáit félkézzel legyűrő, vonzó, szexis, ránctalan nőt, aki én voltam.
Pedig vastagon hordom fel a "mertmegérdemlem" kozmetikumokat, buzgón fogyasztom a bifidusz eszenziszt, reggel lazán, asztalon átcsúszva tálalom a fenséges gabonapelyhet, ultravékony intimbetét vigyázza kék véremet, és mohón, vágytól elhomályosult tekintettel szippantom be férjem ellenállhatatlan parfümjét. Hajam korpátlan, testem szőrtelen, lakásom portalan.
De akkor ki ez itt a tükörben??
Egy nő. Egy nő?? Szerethető nő?? Szerethető egy nem tökéletes nő?? Szerethető ez a nőnek látszó zombi?? Barátkozzunk!
-Ne legyél már annyira tökéletes -mondja a zombi- Hidd el, máshol is elfogy a vécépapír. Mások is elfelejtik befizetni, elhozni, elintézni, lemosni, fölírni, megvarrni! Másoknak is mondták már: szalad a harisnyád, szalad a lakásod, szalad az időd. . .
Állj meg! Nézz rám! Ilyenek vagyunk. Fáradtak, kopottak, színtelenek, szorongók, kiszámíthatatlanok, olyan. . . bájosan esendők.
A helyzeted nem reménytelen. Kezdheted egy apró mozdulattal. Nem. . . , nem a fésű, nem a maszk. Hmm. . Csak nyisd ki az ajtót! Ott állnak, látod??
Egyik azért vár rád, mert meleget adsz, biztonságot, csillapítod a fájdalmát, fölitatod a könnyeit, becsomagolod az uzsonnáját, számon tartod az edzéseit, kimosod a kedvenc, szakadt pólóját, esténként, -titokban, hogy ne tudják, milyen kisfiú még-Mazsola történeteit meséled neki.
És vár a másik is. Nem találja a csíkos ingjét, nem tud nyakkendőt kötni, lyukas zoknijának eltűnt a párja, és a gyerek leette lekvárral a legfontosabb iratait. Rád is vágyik, persze. . . , de majd este megölel. Szépnek lát, de te sosem hiszel neki. Valamit rejtegetnek a hátuk mögött. Azért is toporogtak az imént a reggeli rítusaidat megzavarva a fürdőszobában. . . Kezükben bágyadt virágok sóhajtanak víz után. . .
Komoly számvetés előtt állok.
Megszülettem, nővé lettem. . . s ha ezt elfelejteném, figyelmeztessetek!"

forrás:hoxa



Minden Kedves erre tévedő Hölgynek nagyon szép napot kívánok!Váljon valóra minden álmotok!

Gyógyulófélben

Köszönjük a kedves szavakat és az érdeklődést!A pozitív energiáknak és a gondosan adagolt bogyeszoknak,a párásítónak és Mami energiagyógyászatának köszönhetően sokkal de sokkal jobban vagyok.Pénteken meglátogatott a Doki bácsink (igen-igen,Mami gondosan kerüli a rendelőt,nehogy valami más bajt is összeszedjek e meglévőn kívül,a doki bácsi mindig házhoz jön :).Természetesen Murphy-nek köszönhetően abban a pillanatban gördült be az autójával,amikor Mami kicsempészte magát mellőlem az ágyból.És mivel nálunk még mindig rumli van az alvás-altatás körül (ha fél óra alatt elalszom,akkor nagyon jók vagyunk:),ezért rém boldog volt.De a Doki bácsink szuper volt.Álmomban megvizsgált.Először is fél órát lehelgette a sztetoszkópját,hogy ne legyen hideg,majd gondosan meghallgatózott.Az antibigyót megúsztam,de azt mondta,még hall egy kis szötyörgést,úgyhogy ez még nem lefutott ügy.Ha hétvégén 38.5 fölé menne a lázam,akkor azonnal ügyelet.Bogyók menjenek tovább,kaptam még ACC-t (gumibogyószörp:) hétfőn beszéljünk.Természetesen nem lettem lázas,sőt.A köhögést is minimalizáltuk.Tegnap már egy köhögési rohamom sem volt.És hétördög vagyok,ami szintén a gyógyulás biztos jele:)
Mami szombat délelőtt el tudott menni a tanfolyamára,mi meg Apával pasis napot tartottunk.HÚST paníroztunk,rosszalkodtunk,számítógépes játékokat játszottunk és délután nem aludtunk.Tehát kábé mindent csináltunk,amit Mami nem szeret:):):)
A betegség hozománya egy anyafüggés,csakegyágybanalvás,Puszikutyaimádat,nyígás (na erről sürgősen le akar szoktatni Mami,mert még a feje is belefájdul),és már nagyon elegünk van a házifogságból.Ráadásul Cicóékhoz a héten Bob mesterek jönnek az utcát betonozni,úgyhogy erről nem szeretnék lemaradni.Azért a nyavajámat sikeresen rátapasztottam Mamára és egészen enyhe formában Mamira.Reméljük Ők nem fognak nyígni::):)
Marcipánszáj:

-Anyuci!Ennek az ebédnek kutyaszar íze van!
-Kisfiam,ettél te már kutyaszart?
-Igen. (és mivel a kaját megettem,biztos a kutyakaki is ízlett:)

-Manó,el kéne pakolnom a konyhában!
-Hagyjad!Később se fogy el az időd!

-Anyucikám!Nekem hoztad ezt a tökéletes kutyát????(naná,hogy Puszit:)