2009. január 26., hétfő

Isten megteremti az édesapát










Amikor Isten elhatározta, hogy megteremti az édesapát, egy nagy, izmos és magas törzzsel kezdte. A mellette lévő angyal megkérdezte: - Miféle apa lesz ebből? Ha a gyerekeket olyan kicsinek teremted, mint egy „jancsiszeg” miért lesz az édesapából ilyen óriás? Nem tud golyózni a gyerekekkel. Amikor este be akarja takarni őket, hétrét kell hajolnia. És ha meg akarja őket csókolni, akkor le kell guggolnia! Isten így válaszolt: - Lehet, hogy igazad van. De ha nem teremtem nagynak az édesapát, a gyerekek nem tudnak kire felnézni. Amikor Isten az édesapa kezeit formálta, elég nagyra és izmosra sikerültek. Az angyal fejét csóválva kifogásolta: - Ki látott már ilyen ormótlan nagy kezeket? Képtelen lesz egy biztosítótűt kinyitni vagy kigombolni egy inget. Arról meg ne is beszéljünk, hogy nem tud kézbe venni egy tűt, hogy a köröm alá szorult szálkát kipiszkálja. Isten csak mosolygott: - Tudom, de jók lesznek a kemény munkához. Olyan nagy mégsem lesz, hogy a gyermekek arcát ne tudná kezei közé szorítani. A lábakat Isten olyan nagyra teremtette, hogy olyat eddig nem is lehetett látni. Az angyal megint morgott egyet: - Ez már igazán túlzás. El tudod képzelni, hogy két ilyen nagy lőccsel ki lehet ugrani reggel az ágyból, amikor az ébresztő megszólal? Az is előfordulhat, hogy ha elsétál a játszó gyerekek között, akkor legalább kettőt eltapos. Isten szelíden megnyugtatta: - Ne aggódjál, az édesapa lábai nem lesznek olyan nagyok, hogy a gyerekeket ne tudná meglovagoltatni térdein. Azt is meglátod majd, hogy a két nagy láb nem lesz olyan idétlen, hogy ne tudná megzavarni a szomszéd kutyáit.
Az Isten egész éjszaka dolgozott, amikor az édesapa arcát teremtette. A száj nem beszélt sokat, de a hangja nagyon határozott volt. Szemeivel mindent meglátott, mégis jóság csillogott belőlük. Amikor ezt befejezte még könnyeket is teremtett az édesapa szemébe. A munka végeztével megkérdezte az angyalt: - Most már elhiszed és meg vagy győződve, hogy egy édesapa ugyanúgy tud szeretni mint az édesanya?

Drága Apucikám!
Még rengetegsok boldog születésnapot Neked!

Családunk és a lapra szerelt bútorok





























Az én Apukám nem egy ezermester típus.Viszont mostanság sajnos minden bútort lapra szerelve árulnak.Ez nagy probléma.Régebben ,ha vásároltunk valami ilyesmit,akkor átjött Keresztapu vagy Sas bácsi,rosszabb esetben mindkettő,de annak sosem volt jó a vége,mert mindig összevesztek.Szóval átjöttek,és összeszerelték.Mostanság Mami rájött,hogy Ő is össze tudja rakni a bútorokat,főleg ha van segítsége : szerény személyem.Úgyhogy a játéktároló szekrényemmel is úgy történt,hogy Mamival elmentünk,megvettük,bepakoltuk az autóba (kis segítséggel,de az eladó bácsik rendesek voltak),hazahoztuk,itthon Mami becipelte (29kg-mit szóltok,milyen bika Mamim van:) és összeszereltük.Most vettünk egy hasonló bútort,és erre is hasonló sors várt,annyi különbséggel,hogy a vásárláshoz magunkkal cipeltük Apát,hogy aztán Ő cipeljen.A végeredményről nincs fotó,mert egy kis hiba csúszott a gépezetbe,és még némi alkatrészutánpótlásra szorulunk,hogy a bútor tökéletes legyen:)Viszont a csavarhúzóra annyira rákattantam,hogy azóta nekem is be kellett szerezni egyet.
Lilypie 3rd Birthday Ticker