2009. december 26., szombat

Szomorúságában is szépséges,meghitt karácsony

Nem gondoltam,hogy az idei karácsonyunk ilyen szép lesz.Családi elvonuláson voltunk Verőcén.Úgy gondoltuk,hogy az első Keresztapu nélkül töltött karácsony talán egy kicsit kevésbé lesz fájdalmas,ha kiszakítjuk a megszokott helyszínről.Anyukám főnöke nagyon kedves volt,és felajánlotta nekünk a házát.Az eredmény pedig mindannyiunk álmait felülmúlta.Ennyire meghitt,szeretetteljes ,békés karácsonyt nem is mertem remélni.Persze nagyon hiányzott nekünk Balázs,de a kis ház szenteste fájdalom helyett szeretettel telt meg.A jókedvről pedig Marci gondoskodott.Mindenkihez bújt,mindenkit elhalmozott a szeretetével.Sikongatott az ajándékok láttán,nem tudott betelni az új játékokkal.Az idő lehetett volna jobb is,de így is tudtunk hattyúkat etetni a dunaparton és kutyusokat sétáltatni.És nagyon jó volt együtt kelni,együtt feküdni.Bepótolhattuk végre az Apahiányunkat is,Apa pedig kényszerpihenőre ítéltetett,mivel itt akárhogy is próbált volna,nem tudott tevékenykedni.
Nagyon jól éreztük magunkat,és alig várjuk a nyarat,mert akkor itt tölthetünk egy hetet.
Apa katonának öltözött:)