2009. szeptember 30., szerda

2009. szeptember 28., hétfő

Om mani padme hum



A „Mani” a tibetiek leggyakrabban használt imádsága, bárki recitálhatja, nem szükséges hozzá a mester előzetes beavatása.

A tibeti buddhisták szerint ha az Om mani padme hum mantrát (imádságot) hangosan vagy magukban ismétlik, azzal felhívják magukra a szeretet és határtalan együttérzés megtestesítőjének tekintett Csenreszig (Avalokitesvara) hatalmas és jóindulatú figyelmét, és megkapják áldását. Ha elolvassuk mantrát, a hatás megegyezik az előzőekkel. A szöveget gyakran kőbe vésik, és jól látható helyre teszik.



Vasárnap családilag elvonultunk.Megnéztük a Béke Sztupát Zalaszántón.Fantasztikus élmény volt,és már nagyon időszerű is,mivel Mami és a buddhizmus rég megtalálták egymást Orsika néni és Láma Ole közreműködésével.Fantasztikusan gyönyörű hely,monumentális építmény,szuper rezgések.Ezek jellemzik a Sztupát és környékét.Apát teljesen elvarázsolta a szentély,ami a Sztupától 400 méterre található.Itt lehet leborulásokat csinálni,meditálni,vagy csak a gondolatainkba mélyedni.Na persze csak akkor,ha nincs ott az ember 2 és fél éves ördögfiókája:):):)
Mami még az épült falához is odatapasztott minket,hogy feltöltődjön a kézcsakránk:)Na ez olyan sikeres volt,hogy este fél 11-kor még ébren voltam:)
Vettünk karkötőket is,meg vittük Mami Gao-ját(buddhista ereklyetartó,amit Maminak Orsika néni hozott egy külföldi beavatásról,és meg is van áldva Karmapa által.Van benne rizsszem és mahakala csomó,ami megvédi Mamit),és ezeket is felpakoltuk a sztupára,hogy töltődjenek,úgyhogy most aztán tele vagyunk energiával:):):)
Biztos,hogy megyünk még ide,kár hogy olyan nagyon messze van.És nagyon jó volt hármasban...

Buddha szavai a sztúpa áldásáról

"A sztúpa a megvilágosult, egyetemes jóságot testesíti meg, ami mindannyiunk legbensőbb természete. Ha valaki a sztúpa iránt nagyrabecsülést érez és annak cselekedetekben kifejezést ad, legyen az kis vagy nagy tett, például felajánlást tesz, a sztúpát körbejárja (az óra járásával egyező irányban), tisztán tartja, javítja stb, mérhetetlen áldásos érdemet szerez, melynek hatását a jövőben meg fogja tapasztalni."

2009. szeptember 24., csütörtök

Összenőttünk


Úgy néz ki a sok együtt töltött időnek most érett meg a gyümölcse.Cicó és Maka szuper párost alkotnak együtt.Már nem egymás mellett,hanem egymással játszanak.Ölelgetik,puszilgatják egymást,kézenfogva járkálnak,ha az egyik elesik,a másik felsegíti.Megosztják a játékaikat (na jó,többé-kevésbé),ételüket,italukat.Ha nincsenek együtt emlegetik egymást.Übercukik!Mi meg Bettyóval csak mozizunk,és örül a szívünk..

2009. szeptember 23., szerda

Margit sziget





Múlt héten a Margit szigeten is jártunk ám Keeszmami,Andi és Beeper kutya társaságában.Mamival közösen elfogyasztottunk egy óriási fagyit,zenélő szökőkutat néztünk-hallgattunk,virágokat szagoltunk,játszótereztünk,bringával kergetőztünk (naná,hogy én voltam az üldözött,mMami meg rohant utánam.gondoskodtam a testedzésről:),és elképesztően sok gesztenyét gyüjtöttünk.A legjobb mégis az volt,hogy átsétáltunk a felújítás alatt lévő Margit hídon,ahol rengeteg Bob mestert és munkagépet láttunk.És a Duna látványa sem volt utolsó:)

Hála

LiliNortianyu "játékra" hívott.Miért vagyok hálás?


Hálás vagyok azért,hogy ismerhettem és szerethettem a testvéremet 31 éven át.Hogy van sok-sok közös élményünk,hogy igazán jó testvérek és barátok lehettünk amíg élt.Hogy együtt játszhattunk és rosszalkodtunk (inkább csak Ő,én jó kislány voltam:) kiskorunkban,hogy együtt buliztunk és bandáztunk tiniként,hogy felnőtt korunkban is megmaradt ez a szoros kapocs.Hálás vagyok a reggelekért,amikor kijöttem a hálóból,és Ő már a nappaliban tévézett,vagy reggelizett,Marci pedig örömujjongásban tört ki,hogy megint itt aludt Keeszkapu!Hálás vagyok azért,hogy a Gyerekem ismerhette és szerethette Balázst.Hogy így ragaszkodtak egymáshoz.És hálás vagyok az erőért,ami nem is tudtam,hogy létezik bennem.Mert tovább tudok élni,és segíteni Anyuéknak,hogy Ők is ezt tehessék.És ebben nagyon jó partnerem Marci.Hálás vagyok azért,hogy ha már ennek a balesetnek meg kellett történnie,akkor történt,amikor Marci is köztünk volt már,mert nélküle az egész család összeroppant volna.Hálás vagyok azért,hogy van kiért tovább lépni.Hiszem,sőt tudom,hogy találkozunk még!



Árnyék fény nélkül
Mondat szó nélkül
Tenger víz nélkül
Ennyi vagyok nélküled én

Dallam hang nélkül
Felhő szél nélkül
Erdő fák nélkül
Ez lettem nélküled én

Bon Voyage drága Öcsikém...

2009. szeptember 22., kedd

Vasárnapi Apukák

Hol volt hol nem volt...volt egyszer egy napsütéses szeptemberi hétvége,amikor Mami és Bettyó (Cicóanyu) megléptek holmi tanulási célzattal,és minket felelőtlenül Apáék felügyeletére bíztak.Na jó,mint utóbb kiderült a döntés nem is volt olyan felelőtlen,mert Apáink olyan szuperül helyt álltak,hogy a következő vasárnapi gyakorló napon folytatódott a project.Voltunk a Ligetben szeptember fest-en,túróscsuszáztunk,játszóterztünk,hintáról leestünk (na jó,csak én:),aludtunk és Mamiékat hot-dog partival vártuk haza.Jó kis hétvége volt,és este Apáék úgy fogadták az Anyukákat,hogy mikor mennek legközelebb:):):).Az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy A fiúk fáradtabbak voltak,mint a csajok,akik egész nap a fejtágításon voltak;-)

2009. szeptember 19., szombat

Keeszkapunak!

Ezt a dalt Mester Tamás az Anyukájának írta...

2009. szeptember 18., péntek

Szerelem?!



Akkor (2008.október),és most (2009.szeptember).Mi lesz ebből???

2009. szeptember 17., csütörtök

Dobogókő





Szombaton késő délután hipp-hopp úgy döntött a családi kupaktanács,hogy látogassuk meg Keeszkaput Dobogókőn(na jó,tudom,hogy nem Ő van ott,csak a teste,de azért jó,hogy tudunk valahová menni).Vittük Puszit is,és egy jó kis minikirándulás lett a látogatásból.Lenyúltam Apa bécsis zsemléjét,amiből nem is volt több a büfében (igen-igen,még mindig ellenkezem Mamival vega-nem vega ügyben:),és nem is adtam belőle egy falatot sem.Csóri Apucinak már kopogott a szeme az éhségtől.Megnéztük azt a helyet is,ahol tavaly síeltem,meg azt is,ahol idén fogok(most már meg fogjuk célozni a sípályát:).Jó kis esti progi volt.Szerencse,hogy megépült a Megyeri híd,mert így pikk-pakk odaérünk.Ja,és az ősök megcélozták álomnak azt,hogy egyszer Dobogókőn vagy Pilisszebtkereszten éljünk.Na hajrá!!!

2009. szeptember 12., szombat

Pancsi

Na ilyen ügyesen úsztam Esztergomban.Igaz,Maminak rumlija volt,hogy egyszerre kellett Engem megfogni néha és videózni,de azért élvezhető a felvétel:)

2009. szeptember 11., péntek

Egy angyalka a barátom...




Tényleg!Nézzétek!És nem Balázs Pali bácsi az apukája:):):)

Tegnap Levente angyal társaságában Esztergomban múlattuk az időt.Tavaly is voltunk már többször az aquaszigeten,de arra már nem nagyon emlékszem.Most Mami és Kattka néni összebeszéltek,és jól túszul ejtettek minket.Bekötöztek a gyerekülésbe,és meg sem álltunk Esztergomig.Mondjuk én már okos nagyfiú vagyok,és gondoltam,hogy valami jó buli van készülőben,úgyhogy nyugton maradtam.Csak Levente tiltakozott,de aztán Ő is beadta a derekát.Szuperjól éreztük magunkat!Jót játszottunk a gyerekmedencében,a játszórészen és a nagymedencében.Megmutattam,hogy tudok úszni (videós bizonyítékokkal is szolgálok majd).A karúszóval lebegtem a vizen és a lábammal hajtottam magam.Leventének sem kell a szomszédba mennie egy kis huncutságért,úgyhogy Mamiék nem unatkoztak,bár Anyuci szerint aznap én voltam a legjobb kisfiú a világon(tényleg!).Megyünk máskor is!

2009. szeptember 3., csütörtök

Menő séróm

előtte...
utána...
...lett újra Szilvi néninek köszönhetően.És amíg várakoztunk én is fodrászkodhattam.Megkaptam a babafejeket gyakorlási célzattal.Ha esetleg fodrász leszek szívesen látok mindenkit:)


2009. szeptember 2., szerda

Valaki ellopta a fényképezőgépet...


...és amikor visszakaptam(szereztem) ezek a képek voltak rajta.Vajon hogy kerülhetett rá?Ezek szerint Marci nemcsak ki tudja lopni a táskámból ,és ki tudja venni a tokjából a gépet,hanem be is kapcsolja,sőt fényképezni is tud vele.Hurrá:(

Mostanában...

...nagyon tiszta az Apukám haja.
Erről minden este én magam gondoskodom:)

Mi van Veled Kisember???


Hétfőn játszóterezni voltunk.A nyár kimaradt,mert Anyuéknál ott volt a medence,és a kánikulában inkább a pancsolást választottuk.Hát mit ne mondjak,az első játszóterezés érdekesen alakult.Marci fél óráig el sem mozdult mellőlem.Még motorozni sem ment.Aztán lassan megtört a jég.Csúszdázott,hintázott,homokozott,de csakis velem.És a hintán nagyon magasra kellett löknöm,"hogy felszállhassak Keeszkapuhoz".Olyan édes!Még mindig napi szinten emlegeti.Annyira hiányzik nekünk.Ahelyett,hogy az idő múlásával könnyebb lenne,úgy érzem egyre rosszabb.Igaz,még 3 hónap sem telt el.Már előre rettegek a karácsonytól:(.Marci meg olyan azóta,mint a matrica.Összeragadtunk.Gondolom érzi,hogy vmi nem jó,és ezért kapaszkodik belém.Remélem lassan majd újra megtalálja a hangot a gyerekekkel,és nem Ő lesz a játszóterek magányos farkasa...

Update:Ma reggel Marcipán kinyitotta a szemét és azt mondta: "Anyuci!Emlékszel mikor volt az ,amikor Keeszkapu motorja Mamáéknál volt?"...