2009. szeptember 17., csütörtök

Dobogókő





Szombaton késő délután hipp-hopp úgy döntött a családi kupaktanács,hogy látogassuk meg Keeszkaput Dobogókőn(na jó,tudom,hogy nem Ő van ott,csak a teste,de azért jó,hogy tudunk valahová menni).Vittük Puszit is,és egy jó kis minikirándulás lett a látogatásból.Lenyúltam Apa bécsis zsemléjét,amiből nem is volt több a büfében (igen-igen,még mindig ellenkezem Mamival vega-nem vega ügyben:),és nem is adtam belőle egy falatot sem.Csóri Apucinak már kopogott a szeme az éhségtől.Megnéztük azt a helyet is,ahol tavaly síeltem,meg azt is,ahol idén fogok(most már meg fogjuk célozni a sípályát:).Jó kis esti progi volt.Szerencse,hogy megépült a Megyeri híd,mert így pikk-pakk odaérünk.Ja,és az ősök megcélozták álomnak azt,hogy egyszer Dobogókőn vagy Pilisszebtkereszten éljünk.Na hajrá!!!