2010. május 30., vasárnap

Helyzetjelentés


Sajnálom,hogy eltűntünk,de a titkárnőm besztrájkolt.Amikor éppen nem esik,akkor kertészkedünk,vagy játszunk a kertben (.Már nőnek a paradicsomok,a lollo bianco és lollo rosso salátából legelészhetünk,szépen zöldell a ruccola,madárbegy,stb.Beindultak a hagymácskák,a paprikák is.A tökfélék is növögetnek.Van velük munka,és sok sok élvezet.Főleg,ha  az ebédhez elég kimenni a kertbe:)De ha esik akkor sincs sok időnk a számítógépre mostanság.Mami úgy döntött itt az ideje,hogy az internetre fordított energiáit máshol kamatoztassa.A kedvenc blogjainkat olvassuk ugyan,de írás helyett inkább minden mást csinálunk.Ráadásul nem is történt velünk mostanában semmi extra.Mami tanfolyamai miatt volt jó pár pasis napunk Apával,amit mindketten nagyon élveztünk.Mami belevetette magát a meditálásba,így az alvásidőmet alfában,bétában,meg tudomisénhol tölti.Szeptembertől ovi,októbertől munka,és ha minden jól megy még suli is lesz ,úgyhogy nem fogunk unatkozni.
Sajnos gyereknapkor sem volt semmi progink,mert sikerült csütörtökön bekapnom egy fosós-hányós vírust,és igaz,hogy Mami vasárnapra kikezelt belőle,de azért más gyereket nem szerettünk volna megfertőzni,így Papáéknál gyereknapoztunk.Annál is inkább,mert Dédinek szülinapja volt.Fotók nem nagyon vannak mostanság,mert a fényképezőnk is sztrájkol.
Néhány aktuális Marcipánszáj:
Apa hazahozott a hátizsákjában egy billentyűzetet,de nem tudta teljesen behúzni a zipzárt,és amikor felgyorsított a motoron a táska kinyílt,a bilentyű kirepült,és jópár autó átment rajta.Elmesélte nekem.A válaszom:Hát Apuci!Így jártál! (Mondjuk ez is csak az én apucimmal eshet meg,meg az is,hogy amikor a barátja elviszi motorral a kocsihoz,bukóval beszáll,és csak az első lámpánál veszi észre,hogy rajta maradt a sisak.Mami könnyesre röhögte magát:):):)

Kioltási könyv (a kutyusok oltási könyve.Azért remélem nem oltják ki őket:)

-Anyuci!Miért tudsz rosszul énekelni?(kezd alakulni az ízlésem;-D

-Jógázásra akartam volna használni az időt!

Sajnos még mindig pelusba intézem a nagy dolgomat.Előtte szólok,hogy kérem a pelust és elbújok.Lehetőség szerint elsötétítést is kérek,de Mami ezt néha megtagadja.Aztán dolgom végeztével visszaigényelem az alsónacimat.Egy ilyen esemény kapcsán hangzott el a párbeszéd:
-Manó!Miért csak én cserélhetem le a kakis pelódat?Apa miért nem jó?
Mert te vagy az igaz!És tudod Anyuci!Igaz,ami igaz!

-Mama!gyere futkoss velem,legalább kisebb lesz a hasad!

-Anyuci!Szakadj már le a számítógépről!

És végül bemutatnám,hogy a lépcsős wc-szűkítő miért is multifunkcionális kellék:

2010. május 14., péntek

Egy éve még...


Egy éve még azzal kezdtem ezt a napot,hogy felhívtalak,és elénekeltem a boldog születésnapot...
Egy éve még együtt ünnepeltünk...
Egy éve még együtt nevettünk...
Egy éve még nem volt fontos,hogy sok fénykép készüljön rólad...
Egy éve még tortát sütöttem...
Egy éve még bosszankodtam,mert még a saját szülinapodról is megléptél motorozni,sőt  Atit is magaddal csaltad...
Egy éve még boldogok voltunk...
Egy éve még volt testvérem...

Drága egyetlen Keeszkapu!Bárhol is vagy,remélem boldog vagy a születésnapodon!Nagyon szeretünk!!!

2010. május 10., hétfő

Oviügy

Igen,eltűntünk.Mert jó az idő,saokat vagyunk a szabadban,jövünk-megyünk,Mami tanfolyamokra szökdös,és ha leül a gép elé azonnal rászólok:"Anyuci!Szakadj már le a számítógépről!!!".Van elmaradásunk bőven,nem ígérem,hogy gyorsan fogjuk pótolni.A virtuális pajtikat azért nyomon követjük,de megjegyzésekre már nem futja.Ezért elnézést mindenkitől.De gondolunk rátok!
Múlt héten viszont történt valami,amiről muszály írnom.Oviba mentünk beiratkozni.Cicóval.Kézenfogva.Június elején derül ki,hogy felvesznek-e.De persze,hogy igen!A vezetőnénit lekenyereztük egy kis virággal,amit útközben gyűjtöttünk be,és persze lehengerlő stílusunkkal.Mamiék Bettyóval olvadtak tőlünk.Állítólag übercukik voltunk Cicóval,ahogy kézenfogva ballagtunk,virágot szedtünk,hangyákat lestünk.Nagyon összenőttünk.



At elmúlt két hétvége pasis napokból állt Mami tanfolyamai miatt.Szombaton voltunk Mayáéknál is kerti partizni kicsit.És nem köszöntem el Cicótól.A kocsiba hazafelé elfogott a lelkiismeretfurdalás:"Tudod Anyuci,van úgy,hogy az ember nem köszön a barátjának"-mondtam nagyon bánatos fejjel:)