Mire hazajöttünk a kórházból Apa a következőkkel szerelkezett fel:egy pár füldugó,és egy olyasféle fejhallgató,ami a repülőtéren van a bácsiknak,akik a repzajokat irányítják a világítós botokkal.Mami vinnyogva nevetett,amikor meglátta.Én tudtam,hogy nem lesz rá szükség.Már a kórházban is az összes bácsi engem akart hazavinni a saját gyereke helyett,mert nem hallattam sokat a hangomat.Ez alól egyedüli kivétel az öltöztetés volt.Na azt nem komáltam.Egyébként,ha teljesítették akívánságaimat,nem borzoltam sírással alattvalóim idegeit.Így az első időkben kedvenc elfoglaltságaimnak az alvásnak és a cicizésnek éltem.Cicizni Apa testi fogyatékosságát figyelembe véve csak Mamin tudtam,de alvásra Apa mellkasa is tökéletes helynek bizonyultEzeket a tevékenységeket néha felválltva,néha egyszerre űztem(mert a legjobb cicivel a számban aludni.
