2010. március 31., szerda

Lelki köldökzsinór

Most találtam ezt a cikket és nagyon igaznak érzem,ezért megosztom veletek:


 B12-es kisbolygó – avagy a családi elfojtásokról

Egy családban történő kisebb-nagyobb gond, probléma, mindig figyelmeztetés. 
Ha valaki beteg lesz, azt mondja a maga módján – szeressetek engem! A beteg ember nem okos gondolatokat, elemzést, meditációt igényel, hanem törődést, ölelést és szeretettel főzött ételt. Ha az ember létrehoz egy kis lényt, egy gyermeket (és esküszöm nem fogok hivatkozni a nyálas kisherceg-róka párhuzamra), kap valakit, aki nagyon erősen kötődik hozzá, bármit is tesz.
A csecsemő-anya kapcsolatban, ha a kicsi beteg, az anyatejben ellenanyagok jelennek meg, a mama kis gyógyszergyárrá alakul. Ez később erről a fizikai szintről inkább egy szoros energetikai köldökzsinórrá alakul át, ahol az áramlás oda-vissza működik.

Ha a családot bolygókkal szimbolizáljuk, a kisbolygók a nagy bolygók vonzásában élnek. Az ő életük nem képzelhető el a nagybolygó nélkül, ezért lehetetlen feladat anyaként-apaként lélekben laza szingliként élni egy családon belül. A családi köldökzsinór nem a testek, hanem a lelkek között feszül. Az áldozat egyik része, hogy a magunk életének egy darabját fel kell áldozni a család egységéért. És ez nem azt jelenti, hogy fizikailag jelen vagy, a 24 órából 10-ben. Ha lélekben nem vagy a gyerekeiddel, hiába látszol papíron áldozatos mintaszülőnek. Nem lehet két mátrixban élni egyszerre.

Ha két szülő látszatkapcsolatban van egymással, ami lehet steril, békés, érzelemmentes, de éli külön-külön az áloméletét, ez disszonanciát teremt az energiahálóban. A teljes fatalizmus, azaz sodortatom magam, majd csak lesz valami, nem működik a családban, ahol felelősséggel tartozol a másikért. A gyerekek őszinte lények, és gyorsabb minden folyamatuk, mint a felnőtteké. Szóval, te lehetsz a világ legjobb elfojtója, de ez nem a magánügyed. A problémád energiaszinten megérkezik a gyerekhez a lelki köldökzsinóron keresztül. Ő először a feltétlen szeretetet sugározza vissza, majd később az egyensúly szabályai szerint elkezd rá hatni a disszonancia. Ha a szülők szexuális problémával küzdenek (egymással), mondjuk teljesítménykényszer az egyik oldalról, elutasítás a másikról, akkor ez egy kisgyereknél azon a testtájékon jelentkezhet betegség formájában. Gyorsabbak az életfolyamataik, így előbb, mint a papa vizelési problémái...
A ki nem mondott szülői gondolatok gyakran dadogás formájában képződnek le egy kisgyereknél.
Aki nem hiszi, nézzen utána, hogy halnak meg daganatos betegségekben a kutyák gazdáik helyett, milyen egy neurotikus nő anorexiás macskája, hogy lesz álterhes egy fogamzóképtelen asszony kutyája, stb. Az állatok rövidebb idő alatt manifesztálják a pszichés problémákat betegségként. Azét, akit legjobban szeretnek. Így működnek a gyerekek is.

A megoldást az őszinteségen kívül nem tudom. Ha van szeretet a családban, amire lehet építeni, akkor érdemes az egoizmusból kilépve egy nagy kört képezni, és azt mondani egymásnak: – ezt elrontottuk. Nem beszéltünk dolgokról, ami bennünk él, ami bánt minket. Mától kezdve mindenki elmondhatja, és mi, többiek meghallgatjuk. És az együttes energiánk elég lesz a semlegesítéshez!

Végül néhány homeopátiás szer, mely segíthet, hogy meginduljon a kommunikáció, bár ezt a fajta kezelést ajánlott tapasztalt homeopatára bízni:

Natrium chloratum, azaz konyhasó, a visszatartás, visszafojtás, lenyelt érzelmek szere.

Staphysagria, ha valaki a családban úgy érzi, aránytalanul sokat szenved, és elfojtja a dühét.

Sepia, az áldozatos férfigyűlölő állapot szere, gyakran depresszióval párosulva.

Lycopodium, merev, megközelíthetetlen, gátlásosnak tűnhet, de néha kirobbanóan agresszív tud lenni. Az okot gyakran egy domináns férfi személyében (apa, főnök) kell keresni.






3 éves nagyfiú!!!

Miből lesz a cserebogár???

Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

Várnai Zseni