Hétfőn játszóterezni voltunk.A nyár kimaradt,mert Anyuéknál ott volt a medence,és a kánikulában inkább a pancsolást választottuk.Hát mit ne mondjak,az első játszóterezés érdekesen alakult.Marci fél óráig el sem mozdult mellőlem.Még motorozni sem ment.Aztán lassan megtört a jég.Csúszdázott,hintázott,homokozott,de csakis velem.És a hintán nagyon magasra kellett löknöm,"hogy felszállhassak Keeszkapuhoz".Olyan édes!Még mindig napi szinten emlegeti.Annyira hiányzik nekünk.Ahelyett,hogy az idő múlásával könnyebb lenne,úgy érzem egyre rosszabb.Igaz,még 3 hónap sem telt el.Már előre rettegek a karácsonytól:(.Marci meg olyan azóta,mint a matrica.Összeragadtunk.Gondolom érzi,hogy vmi nem jó,és ezért kapaszkodik belém.Remélem lassan majd újra megtalálja a hangot a gyerekekkel,és nem Ő lesz a játszóterek magányos farkasa...
Update:Ma reggel Marcipán kinyitotta a szemét és azt mondta: "Anyuci!Emlékszel mikor volt az ,amikor Keeszkapu motorja Mamáéknál volt?"...
Meglehet,hogy még évek múlva is emlegeti.Remélem nem lesz bántó az összehasonlítás,de a Lili pár nappal múlt 3 éves,amikor találtunk/befogadtunk egy kölyökkutyát.Rajongtak egymásért,csak hát ahogy nőtt,egyre macerásabb volt a lakásban tartani (szétrágott kanapé,mobil),látszott rajta,hogy kertben lenne a helye,pedig hamar megtanulta a szobatisztaságot,ezért elajándékoztuk egy kertes házhoz.Nem látogattuk,mert így is nagyon nehéz döntés volt.Viszont a Lili,most,majd 5 év után is szinte napi szinten emlegeti.
VálaszTörlésLilinortianyu!nem bántó az összehasonlítás.Nálunk az állatok családtagok!Remélem Marci is sokáig fog emlékezni Balázsra...
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésSzerintem Marcipán nem lesz sokáig magányosfarkas, nem is az típus! Ez teljesen természetes, látja rajtatok, hogy nem éppen a legboldogabb időszakát élitek életeteknek, így ő is visszahúzódóbb lett. De majd idővel változni fog, ki fog nyílni. És attól még soha sem fog megfeledkezni a keresztapukájáról. Én is napi szinten gondolok az édesanyámra, pedig 23 éve meghalt. Akit szeretünk, nem felejtjük el sosem! Sok puszi nektek
Istenem, a kis drága gyermek!
VálaszTörlésNagyon megható a figyelmessége, a kötődése és az, ahogy viszonyul a történtekhez...
Biztosan érzi Rajtatok a szomorúságot, amit ha nem is mutatsz ki, az ő kis receptorai ezt érzik...
Karácsony... :( még ne gondoljunk erre...
Puszilunk!
Sziasztok!
VálaszTörlésIgaza van Timinek, bár személyesen nem ismerem Marcit, de biztos hamar oldódni fog a játszótéren, ő igazán egy kis örökmozgó, eleven kisfiú!
Nekem a nagymamám halt meg novemberben, és én is azt hittem, hogy az idő múlásával egyre könnyebb lesz, pedig sajnos nem, egyre jobban hiányzik. Mindig lesz olyan az életetekben, mikor arra gondolsz, hogy bárcsak látná, bárcsak itt lenne, bárcsak hozzá bújhatnék...Biztos eljön az az idő, amikor már másként gondolunk rá, arra, hogy ő már nincs, vagyis van, csak nem velünk.
Dani, nővérem kisfia imádta nagyit, mert nagyon-nagyon sokat játszott és foglalkozott vele. Eleinte napi szinten emlegette, most így 9 hónap után már nem kérdezget, már nem mondja, hogy beszéljünk róla, csak emlegeti néha, hogy: Dédi ezt így szokta, vagy úgy szokta, vagy hogy hiányzik neki....de ezek már egyre ritkábbak.
Az ő kis világukban másként élik meg, mint mi felnőttek. Könnyebben engedik el szeretteiket...
Köszönöm Lányok!
VálaszTörlés