Hát ez a manó kicsit nagyra nőtt,de mi nagyon szeretjük.Keeszkapu kutyusa,és most nagyon szomorú,mert neki is nagyon hiányzik a gazdija.Nekem azért sikerül felvidítanom.Ráülök a hátára,autózom rajta,néha még ki is kefélem a szőrét.És persze a jutifalatokról sem szoktam megfeletkezni:)
Nagyon helyesek,ahogy egymást boldogítják.
VálaszTörlésVégre én is idejutottam Hozzátok! :) Kyramanó nagyon szép kutyus és hihetetlenül türelmesnek tűnik, bezzeg a mi macskáink, kevésbé viselik jól, ha Hunor autópályaként használja őket és rajtuk tologatja a kisautóit. ;)
VálaszTörlés(igyekszem, visszaolvasni a naplótokat és jövök máskor is! :) )
Szia Cucka!Örülünk Nektek!Igen Kyra nagyon türelmes,csak a fényképezőtől retteg (a vaku miatt),mert azt hiszi,hogy villámlik:)És a vihartól is nagyon fél.Megpróbál elbújni,de ez általában csak annyiban sikerül,hogy a hatalmas fejét bedugja valahová.Azt hiszi,ha Ő nem lát,akkor őt sem látják:)És remeg,mint a kocsonya:)
VálaszTörlésDe gyönyörű VAÚÚÚ!!!! És milyen lazán tologatja rajta Marcipán az autóját :) csípem, hogy ő is az a laza fazon, semmi bugyi, minek a formaság... akárcsak az én lányom ;) nagyon ritka, hogy tisztességesen fel van öltözve, és ez leginkább az ő döntése...
VálaszTörlés