Úgy volt,hogy idén nem kerítünk nagy feneket a karácsonynak,mert Keeszkapu nélkül nem az igazi,de aztán Mami úgy döntött,hogy akármilyen kis hűbelebalázs vagyok,megérdemlem az ünnepi hangulatot.Így mégis lett gyorskészítésű koszorúnk,adventi naptárunk(najóóó,az mindenképp járt volna),és alakul a ház díszítése is.Viszont Mami azt hitte,hogy hűdecsudiokos amiért magasra tette az adventi naptáramat,de én túljártam az eszén,és világmegvető bátorsággal felmásztam a hangfalra,és kivettem huszonketteskét.Majd bementem a konyhába,átöleltem Mami lábát,és kedves hangon azt mondtam:-Kedves Anyucikám!Köszönöm hogy kibonthattam egy ajándékot!
Na ezen Mami nem is bosszankodott,inkább óriásit kacagott.
Mami is kapott tőlem egy adventi ajándékot,de attól nem volt túl boldog.A kertben játszottunk,én meg odamentem hozzá,hogy :-Tessék Anyuci,ajándék!
És belehelyeztem a tenyerébe egy izgő-mozgó gilisztát!Mondanom sem kell,Mami rém boldog volt.
Hát így készülünk mi a karácsonyra...
Nagyon szép lett az a hirtelen összerakott koszorú is és az adventi kalendárium is! Ügyes Anyukád van, marcipán! Na de a te ajándékod.... még szerencse, hogy Anya jófej és nem futott világgá :)
VálaszTörlésHamar munka ritkán jó, de ez a koszorú szép lett.
VálaszTörlésNekünk is ilyen adventi naptárunk van, de idén még üresek a zsákocskák. Majd jövőre megtöltöm őket.
A gilisztás sztoritól meghűlt a vér az ereimben!
További csintalan, hűbelebalázskodós készülődést nektek:
Botianyu